Amikor megfogalmazódott bennem az elképzelés, szeretnék blogt
készíteni, elsősorban az motivált, minél több információt oszthassak meg PKU-s
kis csapatommal, segítségükre lehessek ilyen módon is, ne csak a klinikai
ellátásban, a PKU Egyesületi rendezvényeken, táborokban, sütő-főző stúdiókban,
könyvekkel, cikkekkel. Az évek során több ezer receptet kísérleteztem ki, mind
elméletben, mint gyakorlatban az életem szerves része a PKU, és a tudományos
megközelítés helyett mindig a személyek, az emberek, a gyerekek motiváltak, a
visszajelzések tőlük, Tőletek.
Nehéz a lelkesedést, a hitet, a motivációt megtartani (és
nem a napi munkaidőről beszélek, hanem az attól független lelkesedésből,
segítőkészségből rászánt időről) Húsvéti nagyszombatján, amikor a napi mérleg a
következő:
- 2 kedves sms a diétázó csapatból, melyben nekem is kellemes ünnepeket kívánnak. Fura dolog, nekem is jól esik!!
- A mai nap 18 sms, melyben csupán „használnak” a kedves diétázók, diétás kérdések felvetésével, melyek egyáltalán nem életbevágók, hanem olyanok, melyeket bármikor meg lehetne kérdezni, nem csak szombaton, nem csak húsvétkor
- 42 e-mail, szintén diétás kérdésekkel, melybe még véletlenül sem kerül be az az ingyenes, könnyen leírható mondat „Kellemes húsvétot kívánok”
Tudom, ha nincsenek elvárások, akkor nem csalódik az ember! Lehet,
nekem nem kellene kötődnöm emberekhez, családokhoz, hanem csak a saját szűk
családomra, barátaimra kellene koncentrálnom! Csak az a gondom, ha nem kötődöm
a diétázókhoz, akkor nekem egy idő után nem lesz fontos, hogy nekik, értük,
ÉRTETEK szervezzek, süssek-főzzek, írjak, törődjek, segítsek! Néha fontosak
volnának a viszont reakciók is!
De ennyire képtelenek vagyunk egy kicsit egymással is
törődni? Nem arra gondolok, hogy csak úgy egy lapot, vagy e-mailt, vagy smst
küldjünk a másiknak az ünnepből kifolyólag, á nem, erről nagyon régen letettem!
Csak azon üzenetekről és üzenőkről beszélek, akikben ma leküzdhetetlen volt a
vágy, hogy üzenjenek. Azokban sem merül fel, ha hétvégén kérem a másik EMBER
segítségét, akkor legalább küldök egy jókívánságot?? Úgy tűnik nem, és ez picit
fáj!
Bár ne legyek igazságtalan a hét folyamán érkezett 4 képeslap, és 5 hangos képeslap kedves üzenetekkel, a közel 600 diétázótól!
Szemezgetve a mai szombati
vagy mondhatnám „húsvéti” e-mailekből, sms-ekből:
- „megkaptam a közgyógykártyám, innentől ismét tudjátok ingyenesen írni a recepteket”
- „keverhetem a tápszert, a C vitaminnal, nem lépnek egymással reakcióba?”
- „új szakorvosi javaslatot küldenétek?”
- „tortát sütöttem, összeesett, mi lehet a baj? Volna ötleted? „
- „Mikor kell kontrollra mennem?”
- „Szeretnék több PKU-s tejet”
- „Melyik kenyérport javaslod?”
- „Mikor is lesz a nyári tábor?”
- „Hogy kell felfuttatni az élesztőt”
- „Mennyi volt legutóbb az összfehérjém, phe szintem?”
- „Mehetek még április 20-án stúdióba, van hely?”
Hát ezek ellenére kívánok Mindenkinek Kellemes Húsvéti
Ünnepeket!!
KissEra