Majdnem 2 évtizede szervezek sütő-főző stúdiókat elsősorban PKU-soknak (valamint lisztérzékenyeknek, autistáknak, táplálékallergiásoknak, egészségesen táplálkozóknak) Magyarországon. Ma már teljesen természetes része a diétának a gyakorlati ismeretek elsajátítása, és teljesen természetes a kis csapatunkhoz tartozóknak, hogy 3-4 havonta új receptúrával összejövünk, és együtt tanuljuk a diétás ételek elsajátítását.
Amikor anno főiskolára jártam az edukációs technikáknál, a csoportos dietetikai tanácsadásnál tanultunk arról, hogy a „betegeket” úgy is lehet tanítani, ha bemutatókat tartunk. Bár ennél többet igazán nem hallhattam erről, kicsit a levegőben lógott –lehet, hogy csak nekem- mit is kell ez ügyben tenni, vagy mit is gondolnak az oktatók. Azt el tudtam képzelni, hogy egy előadó teremben összejövünk és bemutatjuk az új diétás termékeket, megkóstoljuk ezeket, és beszélünk a diétáról.
Kezdetben el sem tudtam volna képzelni, hogy évente Magyarország különböző pontjain, 40-80 embernek 3-4 órás program keretében tanítom a diétás ismereteket, és megdöbbentő módon sikerül a figyelmet fenntartani, sőt, a családok már várják a következő időpontot, számon tartják, és családjuk programjának szerves részét képezik ezek a talalkozások. Mindemellett a szomszédos országokba is rendszeresen meghívnak előadást-, bemutatót tartani, táborokba, így többször jártam már Szerbiában, Romániában, Németországban, Horvátországban, Bulgáriában.
Nyúljunk vissza a kezdetekhez!
A főiskola utolsó évében hallottam egy lisztérzékenyeknek rendezett nemzetközi konferenciáról, melyre elmentem és kicsit csodálkozva tapasztaltam, hogy a nemzetközi cégek, akik kiállítottak, nem tudtak kommunikálni a magyar családokkal, nem voltak felkészülve arra, hogy az átlag magyar ember, nem beszél németül, angolul. Pont az egyik német kiállító cégnél érdeklődtem a termékekről, mikor elkezdtek engem kérdezgetni a diétázók, akiket természetesen nem ismertem, hogy mit tartalmaznak a termékek stb. és a német cég munkatársai kérték segítsek nekik. Így egészen egyszerűen ott ragadtam, és egész nap segítettem a munkájukat. Közben annyit vettem észre, hogy egy öltönyös úriember figyel, és annak ellenére, hogy jön, megy, mindig visszatért a standhoz. A nap végén mikor épp készültem haza menni, utánam jött és bemutatkozott, ő volt a német cég ügyvezető igazgatója, aki akkor rögtön dietetikusi munkát ajánlott nekem, főiskolai hallgatóként :-).
A csavar a történetben még annyi volt, hogy a diplomamunkámat már elkezdtem írni az akkor még Országos Gyermekegészségügyi Intézet kereteiben működő PKU Laborban, drága Csilla néninél, ő említette, volna egy szponzoráló cég, akik keresnének dietetikust a PKU-soknak tartandó bemutatókhoz, és szívesen összeismertetnének vele. A találkozón megdöbbenve tapasztaltam, hogy ugyanaz az üzletember jelent meg, aki egy héttel hamarabb munkát ajánlott nekem. Ezután, nem volt kétséges, hogy nincsenek véletlenek.
Folyt.köv
