Sokat
hallottam ezután a Németországban alkalmazott sütőstúdiós gyakorlatról, mely
alapvetően alkalmanként 4-5 recept elkészítését tartalmazta, elsősorban
anyukáknak szólt, és összesen 4 kidolgozott receptúrából állt, melyet minden
évben megismételtek. Meghívtak központjukba Heilbronnba, ahol két hetet
tölthettem, és német precizitással elkezdték az oktatásom.
Az
első napokban az alapanyagokkal ismertetett meg egy diétásnővér (nem
dietetikus! hanem, egészségügyi középiskolai végzettséggel bíró, a szakmában
nagy gyakorlattal rendelkező kolléga), és nagyon kedvesen tanítgatott mi a
különbség pl. a kristálycukor, barna cukor között, és mi a mazsola J. Úgy vélem, ha bármikor olyan szituációba kerülök,
hogy tanulhatok valahol, nem rohanom le a másikat rögtön, hogy hisz én végzett
dietetikus vagyok, és némi ismereteim vannak már a PKU-ról is -hisz a
diplomamunkám is erről írtam-, nemhogy az alapvető élelmiszerekről, inkább a
kivárásos taktikát alkalmaztam, és mindent meghallgattam, és vártam a valóban
számomra fontos információkra.
Elkészítettük
a legsikeresebb alapreceptjeiket, diétás üzletekbe elvittek, megmutatták
tápszer és diétás élelmiszergyártó üzemüket, melyek nagyon érdekesek, és
hasznosak voltak.
Ugyanakkor
a két hét alatt nem találkozhattam diétázókkal, nem láttam bemutatót, csupán
inspirációkat kaptam milyen is lehet. Majd ezek után hazajöttem egy autónyi
konyhaeszközzel, aminek nagyon örültem, csodálatos egyedi receptpapírral, amit
nekem nyomtattak! Valamint a feladattal, szervezzek bemutatókat az ismeretek
alapján, hát ekkor rájöttem bajban vagyok, fogalmam sincs, hogy is kezdjem el
mindezt szervezni.
Mint
mindig a PKU-ban, ekkor is Csilla néni volt segítségemre. Hihetetlen
kedvességgel elkezdte „rábeszélni” a családokat, a kijelölt időpontban
feltétlenül jöjjenek el, és lelkesen vegyenek részt a programban, nehogy
világgá menjek az esetleges kudarctól.
Logikusan
gondolkodva ki kellett eszelni, hol is lenne érdemes a programot megtartani,
ahol konyha és sütők is rendelkezésre állnak. Magától adódott az ötlet, hát
természetesen az anyaintézményben a Dietetika tanszéken, akkor még a Horánszky
utcában, ahol tanultam, és ahol az oktatók a kezdeményezés előtt, mely még
sosem volt itthon, teljes mellszélességben mellém állva segítettek. A volt
oktatóim, akik később kollégáim lettek, minden alkalommal részt vettek, és
segítették a háttérben a munkát, ezúton is szeretnék köszönetet mondani Nekik:
Horváth Gizikének, Németh Katinak, Veresné Bálint Mártinak!
Ha
már a hely megvolt, és az időpont, a programot is át kellett gondolni, ez is
magától értetődött, a Németországban látott alapreceptek legyenek. Döbbenetes
tapasztalás volt az alapanyagok megvásárlásánál, hogy egy-egy alkalomra közel
30 kilónyi élelmiszert, tisztítószert, alufóliát, stb. kell beszerezni, ahhoz,
hogy minden kéznél legyen.
Akkor
még email, és website nem állt rendelkezésre, így az értesítők kiküldése csak
postai úton történhetett meg, mely megint 100 kérdést vetett fel, hány levelet
„kell” kiküldeni ahhoz, hogy pl. 30-an legyünk? Mindenki eljön, vagy épp
senki?? Rengeteg izgalommal vegyes várakozással telt el pár hét, és eljött a
nagy pillanat.
Természetesen
Csilla néni áldásos munkájának köszönhetően, a „nagy öregek” vagyis az elsők
között kiszűrt diétázók szülei jöttek el, és igyekeztek érdeklődést mutatni
kezdeti bénázásaim előtt.
Kedves
Olvasó! Gondolj bele, 24 éves zsenge tapasztalattal nem rendelkező
„szakemberként” akinél minden PKU-s édesanya nagyságrendekkel többet tudott a
diétáról, figyelő szemek kereszttüzében próbáltam megmutatni, hogy is kell
kenyeret sütni! Így visszagondolva több mint vicces lehetett, annak ellenére,
hogy rengeteget sütöttem, főztem már a diplomamunkám elkészítése alatt PKU-s
ételeket, hogy megtanulhassam, de 1 éves próbálkozást nem lehet egyszerre
említeni azzal aki, 20 éve követi ezt a diétát. Nagy tanulság volt számomra, és
talán felismerve, hogy én is tanulhatok a szülőktől, annak ellenére, hogy
diplomám van erről a szakterületről, de minimális gyakorlatom, elismerve és
tiszteletben tartva a szülők ismereteit, úgy vélem elfogadtak, és zöld utat
kaphattam a gyakorlati foglalkozásokat tekintve is!
Nagyon
jó hangulatúvá vált az első 4-5 alkalom, és a végére rájöttem az alapreceptek
kezdetnek nagyon hasznosak voltak, de a magyar ízlésnek megfelelő magyar
recepteket kell kidolgozni, annak érdekében, hogy valóban hasznos
információkkal tudjam segíteni a mindennapi diétát.