Sütőstúdiók 2.

Sokat hallottam ezután a Németországban alkalmazott sütőstúdiós gyakorlatról, mely alapvetően alkalmanként 4-5 recept elkészítését tartalmazta, elsősorban anyukáknak szólt, és összesen 4 kidolgozott receptúrából állt, melyet minden évben megismételtek. Meghívtak központjukba Heilbronnba, ahol két hetet tölthettem, és német precizitással elkezdték az oktatásom.

Az első napokban az alapanyagokkal ismertetett meg egy diétásnővér (nem dietetikus! hanem, egészségügyi középiskolai végzettséggel bíró, a szakmában nagy gyakorlattal rendelkező kolléga), és nagyon kedvesen tanítgatott mi a különbség pl. a kristálycukor, barna cukor között, és mi a mazsola J. Úgy vélem, ha bármikor olyan szituációba kerülök, hogy tanulhatok valahol, nem rohanom le a másikat rögtön, hogy hisz én végzett dietetikus vagyok, és némi ismereteim vannak már a PKU-ról is -hisz a diplomamunkám is erről írtam-, nemhogy az alapvető élelmiszerekről, inkább a kivárásos taktikát alkalmaztam, és mindent meghallgattam, és vártam a valóban számomra fontos információkra.

Elkészítettük a legsikeresebb alapreceptjeiket, diétás üzletekbe elvittek, megmutatták tápszer és diétás élelmiszergyártó üzemüket, melyek nagyon érdekesek, és hasznosak voltak.

Ugyanakkor a két hét alatt nem találkozhattam diétázókkal, nem láttam bemutatót, csupán inspirációkat kaptam milyen is lehet. Majd ezek után hazajöttem egy autónyi konyhaeszközzel, aminek nagyon örültem, csodálatos egyedi receptpapírral, amit nekem nyomtattak! Valamint a feladattal, szervezzek bemutatókat az ismeretek alapján, hát ekkor rájöttem bajban vagyok, fogalmam sincs, hogy is kezdjem el mindezt szervezni.

Mint mindig a PKU-ban, ekkor is Csilla néni volt segítségemre. Hihetetlen kedvességgel elkezdte „rábeszélni” a családokat, a kijelölt időpontban feltétlenül jöjjenek el, és lelkesen vegyenek részt a programban, nehogy világgá menjek az esetleges kudarctól.

Logikusan gondolkodva ki kellett eszelni, hol is lenne érdemes a programot megtartani, ahol konyha és sütők is rendelkezésre állnak. Magától adódott az ötlet, hát természetesen az anyaintézményben a Dietetika tanszéken, akkor még a Horánszky utcában, ahol tanultam, és ahol az oktatók a kezdeményezés előtt, mely még sosem volt itthon, teljes mellszélességben mellém állva segítettek. A volt oktatóim, akik később kollégáim lettek, minden alkalommal részt vettek, és segítették a háttérben a munkát, ezúton is szeretnék köszönetet mondani Nekik: Horváth Gizikének, Németh Katinak, Veresné Bálint Mártinak!

Ha már a hely megvolt, és az időpont, a programot is át kellett gondolni, ez is magától értetődött, a Németországban látott alapreceptek legyenek. Döbbenetes tapasztalás volt az alapanyagok megvásárlásánál, hogy egy-egy alkalomra közel 30 kilónyi élelmiszert, tisztítószert, alufóliát, stb. kell beszerezni, ahhoz, hogy minden kéznél legyen.

Akkor még email, és website nem állt rendelkezésre, így az értesítők kiküldése csak postai úton történhetett meg, mely megint 100 kérdést vetett fel, hány levelet „kell” kiküldeni ahhoz, hogy pl. 30-an legyünk? Mindenki eljön, vagy épp senki?? Rengeteg izgalommal vegyes várakozással telt el pár hét, és eljött a nagy pillanat.

Természetesen Csilla néni áldásos munkájának köszönhetően, a „nagy öregek” vagyis az elsők között kiszűrt diétázók szülei jöttek el, és igyekeztek érdeklődést mutatni kezdeti bénázásaim előtt.

Kedves Olvasó! Gondolj bele, 24 éves zsenge tapasztalattal nem rendelkező „szakemberként” akinél minden PKU-s édesanya nagyságrendekkel többet tudott a diétáról, figyelő szemek kereszttüzében próbáltam megmutatni, hogy is kell kenyeret sütni! Így visszagondolva több mint vicces lehetett, annak ellenére, hogy rengeteget sütöttem, főztem már a diplomamunkám elkészítése alatt PKU-s ételeket, hogy megtanulhassam, de 1 éves próbálkozást nem lehet egyszerre említeni azzal aki, 20 éve követi ezt a diétát. Nagy tanulság volt számomra, és talán felismerve, hogy én is tanulhatok a szülőktől, annak ellenére, hogy diplomám van erről a szakterületről, de minimális gyakorlatom, elismerve és tiszteletben tartva a szülők ismereteit, úgy vélem elfogadtak, és zöld utat kaphattam a gyakorlati foglalkozásokat tekintve is!

Nagyon jó hangulatúvá vált az első 4-5 alkalom, és a végére rájöttem az alapreceptek kezdetnek nagyon hasznosak voltak, de a magyar ízlésnek megfelelő magyar recepteket kell kidolgozni, annak érdekében, hogy valóban hasznos információkkal tudjam segíteni a mindennapi diétát.

Folyt.köv.