Az első néhány sütőstúdió sikerén felbuzdulva, valamint a családok visszajelzései alapján, melyben jelezték mennyire hasznos volt számukra, valamint közeledett 1994 :-) karácsonya, természetesé vált számomra, nekirugaszkodom egy karácsonyi receptúra kidolgozásának. Amikor „összedobok” egy új programtervet, hetekig csak azon morfondírozok, mi legyen az adott időszak rendezvényeinek aktualitása, milyen gondolat köré fűzzem fel a programot. Jelen esetben a karácsony adott aktualitást, és már csak a 30 receptet kellett kieszelnem. Jól látod kedves Olvasó, nem ütöttem mellé, egy stúdióban 12-14 receptet mutatunk be, melyet 30 receptből szűkítek le, hogy valóban a legjobban sikerülteket válasszuk ki. Egy receptötlet, mint pl. a zserbó ötlete, mondhatnánk nagyon egyszerű, mert nem kell feltalálni magát a zserbót, azt pár 100 éve megalkották, de a normál receptet, ha egy az egyben „lefordítjuk” PKU-ra, nem biztos, hogy garantált sikert jelent, sőt!!! Kezdetekkor a recept lefordítása azt jelentette 5-8 alkalommal elkészítettem ugyanazt a zserbó receptet kisebb nagyobb módosításokkal, letesztelve, hogy melyiknek legjobb a tésztája, a tölteléke, az állaga, az íze, melyik tartható el a leghosszabb ideig. Gyakorlott diétázóknak nem kell mondanom, a keményítő alapú lisztek legfőbb tulajdonsága, már másnapra megkeményednek, harmadnap visszapattannak a padlóról. Igazán nem mindegy, hány napig tarthatók el, és meddig élvezhetőek valójában. Ma már, jaj ki sem merem mondani lassan két évtized gyakorlatával 2-3 kísérletezés is bőven elegendő egy jó recept megalkotásához.
Lehet, véletlenszerűnek tűnnek a bemutatón egymásután következő receptek, de itt is elárulhatok egy titkot, gondos válogatás, tudatos felépítés és logisztika eredménye. Nem célszerű, ha a sütési-főzési program 2 óránál hosszabb, mert sem a gyerekek, de a felnőttek sem tudnak hosszabb ideig koncentrálni, még akkor sem, ha mindez laza családias hangulatban történik, miközben jövés, menés, mozgolódás és csacsogás övezi az elhangzottakat. Ebben a két órás intervallumba kell belesűríteni az általános információkat, az újdonságokat, és bemutatni a 10-nél több receptet, mindent úgy összeállítva, mire mi „kinn” elkészítjük ezeket, „benn” a sütési térben is az ételek nagy része megsüljön. Figyelembe kell venni a kelesztés plusz időigényét, a különböző sütési időket, ha egy ételt pihentetni célszerű, valamint azt is, hogy forrón a legtöbb ételt fel sem lehet szeletelni. A program legelején a leghosszabb kelesztési, előkészítési idejű, valamint leghosszabb sütési idejű termékeket csoportosítjuk. A legvégére célszerű a legegyszerűbbeket tenni, amelynél ha már nincs lehetősége koncentrálni a szülőnek és nem figyel oda, ennek ellenére, otthon is el tudják maguktól készíteni, és ne legyen csalódás, ha egyedül fognak neki otthon. Hasznos egy olyan receptet is beletenni a végére úgymond „szelepnek”, ha nagyon megcsúsznánk az idővel, mondjuk, mert sokáig szaggattak a kicsik, melyből egy adagot már elkészítettünk hajnalban vésztartaléknak, és elővarázsolhatjuk, ezzel rengeteg időt nyerhetünk.
Persze ezen, hasznos ismeretek, az évek során hosszas álmatlan éjszakák eredményei :-), mellyel mindig precízebbé, élvezhetőbbé sikerült tenni az összejöveteleket.
Mondhatnánk tulajdonképpen ez a legfontosabb része a sütőstúdiónak, a jól megszervezett, pontról, pontra kidolgozott program! Valóban elengedhetetlen eleme, de ne feledkezzünk meg a kommunikációról, és az ismeretek átadásáról sem, hisz ez az alapvető célunk az ismerkedés, barátkozás és bulihangulat mellett.
Erre az egyik legaranyosabb példát szeretném megosztani Veletek. Nagyon nem mindegy, hogy magyarázzuk el a legegyszerűbb diétával kapcsolatos információkat, tényeket, konyhatechnológiai ismereteket. Mindig célszerű belegondolni a másik fejébe, és az ő agyával gondolkodva megosztani az ismereteket, és ne rutinból, vagy abból kiindulva egy számomra egyszerű dolog, akkor mindenki számára egyértelmű.
Kenyérsütéskor sokszor említettem a következőket: „miután felfuttattuk az élesztőt hozzáöntjük a fehérjeszegény liszthez…….és a készre sült gyönyörű kenyerünket elfogyasztjuk”. Az egyik szívemnek kedves anyuka panaszolta mindent ugyanúgy csinált, mint én, és ahogy a receptben is szerepel, de az ő kenyere lapos, szalonnás, és egyáltalán nem mondható gyönyörűnek. Hetekig beszélgettünk mi lehet a gond, rossz az élesztő minősége, vagy huzat volt a konyhában, vagy rossz a sütője, stb. de nem jutottunk dűlőre. Ilyenkor meg szoktalak Benneteket kérni –bár általában zakkantnak gondoltok ilyenkor-, hogy lépésről lépésre mondjatok el mindent, hogy készítitek, onnantól kezdve…….lementek a boltba, stb. Szóval az anyuka szépen sorolja a fázisokat, mikor eljutottunk oda, és az élesztőt kis lábasba teszem, ráöntöm a tejet, és a gázon felfuttatom. Ekkor jöttem rá, még életében soha nem készített kelesztett tésztát, valószínűleg a nagy csacsogásban a sütőstúdión nem figyelte, hogy készítettük el, így nem ismerete azt a fogalmat, hogy felfuttatom az élesztőt, ő úgy gondolta azt jelentheti, felforralom az élesztőt, mely azt eredményezi, az összes élesztőgomba kipusztul, és természetesen a kenyér lapos, élvezhetetlen lesz. Ilyen apró dolgokat, mennyi minden múlhat!!!!
Ezt is meg kellett tanulnom, ami számomra egyértelmű, másnak nem, mint nekem sem egyértelmű mikor informatikus ismerősöktől kérdezgettem, hogy tehetem még ismertebbé a blogomat, és elkezdték mondani, a legfontosabb a kereső optimalizáló beállítása :-), akkor inkább süssünk kenyeret!!!
Folyt köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése